A testi és mentális betegségek megjelenésével a viselkedésünkben és gondolkodásunkban is megfigyelhetünk számos változást. Érdemes megemlíteni például az egészségmagatartás és a betegségmagatartás fogalmát is. Egészségmagatartásnak nevezünk minden olyan viselkedést, melyet annak érdekében teszünk, hogy segítsük az egészségünk megőrzését és megelőzzünk vele kóros testi és/vagy mentális folyamatokat. Betegségmagatartás pedig, már a tünetek megjelenése esetén figyelhető meg, s minden olyan viselkedést magába foglal, amit azért teszünk, hogy tisztázzuk az állapotunkat és megtaláljuk a gyógyulás megfelelő útját.

Hogyan ismerhető fel a betegségmagatartás és a betegségtudat?

A betegségmagatartás egy fontos összetevője a betegszerep, melynek definíciója (Parsons, 1964) szerint az, hogy az észlelt betegség során már nem tudjuk megfelelően ellátni a szociális szerepeiket, emiatt a társadalom és a környezetünk felment minket bizonyos feladatok alól. Mindez lehetővé teszi, hogy felvegyük a betegszerepet, mely az alábbi négy tényezőből tevődik össze:

1. Hiányzik az állapotunkért való felelősségvállalás.
2. Szociális és társadalmi szerepek alól való felmentés, melynek mértéke az állapotunk súlyosságától függ.
3. Betegszerepet ideális esetben negatívan ítéljük meg, s szeretnénk minél előbb megszűntetni a tüneteket és kikerülni ebből a szerepből, emiatt aktívan részt kell vennünk a kezelés, gyógyulás folyamatában.
4. Az aktív részvétel fontos része pedig az orvossal való kooperációs, engedelmesség és aktív együttműködés, vagyis a compliance.

Ez a korai elmélet sok esetben valóban megfigyelhető a gyakorlatban is, azonban számos esetben észlelhetünk magunkon, vagy akár a környezetünkben is kóros betegszerepet. Kóros betegszerepről akkor beszélhetünk, ha a szerepet úgy vesszük fel, hogy azt a társadalom nem hagyta jóvá, tehát ők nem tekintenek minket betegnek. Abban az esetben, ha a felvett szerepben túl sokáig ragadunk benne, vagy a felvett szerep mértéke nem illeszkedik a betegség súlyosságához, egy fokozott jelentésadási folyamat jelenhet meg, mely torzíthatja a betegségtudatunkat. Ennek ellentéte is megfigyelhető, a betegség tényének tagadása, el nem fogadása, mely szintén kórosnak tekinthető.

Hogyan ismerhető fel a fokozott betegségtudat?

• Megfigyelhető egyfajta betegséghez/tünethez való ragaszkodás tudatos és/vagy tudattalan szinten.
• A betegség/tünet az identitásunk részévé válik — pl. depressziós esetén gyakran megfigyelhető egyfajta “depressziós identitás/személyiség” kialakulása, ahol a lehangoltság, kedvtelenség állandó tulajdonságunkká válik, s ez alapján határozzuk meg magunkat és alakítunk ki új szokásokat.
• Állandó és kényszeres foglalkozás a betegséggel/tünettel — figyelmi fókuszunkba az állapotunk kerül, ez meríti ki a gondolkodásunkat, érzelmeinket és nehezen tudunk ettől elvonatkoztatni, erről elterelni a figyelmünket.
• Túl sok orvosi kezelésben veszünk részt, melyet az állapotunk nem indokol, vagy épp az ellenkezője, hogy még a szükséges kezeléseken sem veszünk részt, az orvos által előírt terápiát nem alkalmazzuk, de a tünetekre való fókuszálás egyre fokozódik — (pl. “Nekem úgy sem segíthet semmi, reménytelen eset vagyok.”).
• Betegséghez/tünetekhez kapcsolódóan megjelenik túlzott mértékű szorongás és társuló mentális tünetek, melyek testi és lelki tünetek esetében is egyaránt igazak, pl. stroke után pánik tünetek jelenhetnek meg amiatt, hogy mikor fognak újra előfordulni a tünetek, de pánik roham után is megjelenhet egyfajta anticipátoros szorongás azzal kapcsolatban, hogy vajon mikor fog jönni az újabb pánik roham, akkor ki fog engem látni, mit fognak szólni, vajon el tudok-e majd menekülni
• Súlyos esetben az észlelt tünetek akkor is fennmaradhatnak, ha a betegség már maga nincs jelen, vagy újabb betegség jelenlétét sejthetjük, melynek nincs orvosilag igazolható alapja (hipochondria vagy szomatoform zavar).

Mi lehet az oka a fokozott betegségtudatnak?

Egy testi és/vagy lelki tünet, probléma, betegség minden esetben egy olyan élethelyzeti krízis, mely próbára teszi és mozgósítja a megküzdő képességeinket. Ebben a folyamatban fontos a kontroll érzetünk is, ami megmutathatja számunkra, hogy mit gondolunk, hogyan fogunk tudni megbirkózni a problémával, mennyire tudjuk az állapotunkat, tüneteinket irányítani, a megküzdő képességeinket jól használni. Abban az esetben jelenhet meg fokozott/túlzott betegségtudat, ha úgy érezzük, hogy a tünet/betegség irányít, túl “nagy falat” nekünk, a helyzethez illő megküzdő képességeink nincsenek, vagy nem elegendőek, eluralkodik rajtunk a betegség. Egy másik szempont pedig a betegségelőny, mely szerint a jelentkező tünet, valamilyen előnnyel járhat, így az állapotban való bentmaradás ideje növekedhet. Ilyen előny lehet például, hogy azok a feladatok, melyek alól a környezetünk felment minket, azok valójában számunkra kedvezőek, kényelmesek (pl. ha nem szeretjük a munkákat, vagy kimerültünk akkor kényelmes lehet több időt táppénzen tölteni), a betegség miatt fokozott figyelem kerül ránt, melyet élvezünk. Sok esetben a betegség megjelenésének vizsgálata, a “miértek” megismerése számos rejtett belső konfliktusokat is felfed, melyre a betegség átmentei megoldást nyújtanak és megvédenek minket egy esetleges súlyosabb mentális állapottól. (pl. nem tudok kilépni egy munkahelyről, ahonnan szeretnék, de egy szív- és érrendszeri hirtelen megbetegedés “megteszi” helyettünk azt, amit mi nem tudtunk, elkerülve esetleg ezzel egy súlyos kiégési folyamatot).

Mit tehetünk fokozott betegségtudat esetén?

Első lépésként a fenti jellemzők mentén fontos felismernünk, hogy a vélt vagy valós tünetek esetén illeszkedő-e a reakciónk. Ha nem, akkor hogyan érezzük magunkat a betegséggel kapcsolatban, mennyire vált már az életünk és személyiségünk részévé, vajon jár-e számunkra valamilyen előnnyel, amiről nehezen mondunk le? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása segíthet nekünk abban, hogy tetten érjünk magunkat, azonban a fokozott betegségtudat csökkentése és kezelése sok esetben terápiás folyamat keretein belül teljesülhet.

Amikor betegek leszünk, az állapotunkhoz különböző negatív gondolatokat társíthatunk. Ilyenkor például, a betegség mint büntetés jelenhet meg a gondolatainkban, ami miatt könnyen előfordulhat, hogy egyre tragikusabban éljük meg a helyzetünket, tüneteinket. A katasztrofizációs folyamatban való bent ragadás semmiképp nem támogatja a gyógyulás folyamatát, sőt, sokkal inkább hátráltatja azt. A lélektani szempontok és a betegség pozitív hozadékainak vizsgálata segíthet a betegséggel való megküzdés folyamatában.

Irodalomjegyzék:

Kulcsár Zsuzsanna (1998) Egészségpszichológia ELTE Eötvös Kiadó Budapest

Urbán, R. (2017). Az egészségpszichológia alapjai, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest