A 20-as éveink egy izgalmas, ám gyakran kihívásokkal teli időszak. Sokan ekkor találkoznak először a kapunyitási pánikkal, ami elsősorban az új helyzetekkel és a jövő bizonytalanságával kapcsolatos szorongásra utal. Ilyen helyzet többek között az is, amikor a szülőkről leválva a fiatal felnőtt megkezdi az önálló életét.

Kezdjük a jóval

Véleményem szerint sosem lehet eléggé hangsúlyozni a lelki- és mentális egészség fontosságát – különösen azokban a helyzetekben, amikor egy nagy változáson megy keresztül az ember, mint például a függetlenedés. A függetlenedés pedig gyakran azt jelenti, hogy életünkben először élünk teljesen egyedül. És bár ez félelmetesnek tűnhet, valójában megvannak a maga előnyei.

Sokan összekeverik az egyedüllétet a magánnyal, viszont van köztük egy szignifikáns különbség. Az egyedüllét során mi (is) tudjuk azt kontrollálni, hogy mikor és kivel szeretnénk időt tölteni, miközben arra is meg van a lehetőségünk, hogy önmagunk társaságát válasszuk. Mindezek során az egyik fontos (ha nem a legfontosabb) dolog az, hogy komfortosan érezzük magunkat a saját társaságunkban. Emellett lehetőséget nyújthat arra, hogy

• jobban megismerjük önmagunkat
• felfedezzünk új hobbikat és tágítsuk az érdeklődési körünket
• kiépítsük a teljes önállóságunkat

Ami az időzítést illeti, talán pont a 20-as éveink a legjobb időszak arra, hogy rövidebb-hosszabb ideig egyedül éljünk. Gondolj csak bele: előtte a családoddal élsz, egyetem alatt az esetek többségében lakótárssal könnyebb az élet, és a “majd egy nap egyedül fogok élni”-ből hirtelen egy házasságban és a családalapítás küszöbén találod magad. Viszont ha nem halogat az ember, a fiatal felnőtt évek nagyszerű lehetőséget nyújtanak arra, hogy kibontakoztassuk a függetlenségünket, mielőtt megállapodnánk (ez nem mellesleg az önbizalomra is nagyon jó hatással lehet hosszú távon)!

Akad azért nehézség is…

Az előnyök mellett természetesen hátrányok is megjelennek, hiszen az egyedüllét magányérzetet vagy akár teljes elszigetelődést is okozhat. Az, hogy ki mennyire éli meg nehezen ezt az időszakot, nagyban függ a személyiségtől és a korábbi tapasztalatoktól.

Mielőtt valaki fejest ugrik ebbe az élethelyzet változtatásba, fontos figyelembe venni néhány aspektust, ami az emberek többségének nehézséget okoz. Ilyen például az életritmus, vagyis a teendőink mennyiségének és az időbeosztásunknak összessége. Ezek ideális esetben harmóniában vannak egymással, de a mai világban sajnos az a gyakori, ha túl sok a munka és túl kevés az idő rá – ezzel jelentősen felgyorsítva az életritmust. Ahány ember, annyiféle élet létezik, viszont több teendő is univerzális bennük: a karrierépítéstől kezdve, a párkeresésen át egészen a mindennapi életvezetésig. Ezek (sokszor felgyorsult) kavalkádjában nagyon jól tud esni, hogy egy hosszú nap végén hazaérünk a saját “menedékünkbe”. Viszont a sok-sok vele járó felelősség extrán megterhelő lehet, főleg egy fárasztó nap után.

Ilyenkor üt be a felnőtt lét valósága. Amikor egyedül élünk, senki nem takarít ki helyettünk, muszáj nekünk vásárolni, és még sorolhatnám. Természetesen segítséget mindig lehet kérni, de az esetek többségében a felelősség a miénk. Plusz, a háztartás fenntartása financiálisan is sokkal megterhelőbb, mintha mással osztoznánk a kiadásokon, ami újabb kríziseket indukálhat.

Hogyan lehet ezzel megküzdeni?

Nagyon fontos, hogy elegendő időt szánjunk az öngondoskodásra és az önfejlesztésre – miközben együttérzéssel fordulunk önmagunkhoz az önostorozás és a kritizálás helyett. Az is sokat tud segíteni, ha olyan tevékenységeket és hobbikat választunk, amelyek boldoggá tesznek minket és segítenek levezetni a stresszt és feszültséget (pl. művészet, sport). Szeretném ismét kiemelni azt, hogy attól függetlenül, hogy egyedül él az ember, a lehetősége még megvan arra, hogy kapcsolatba lépjen a barátokkal és családtagokkal. Sőt, szükség esetén akár segítséget is kérhetünk tőlük!

A legtöbbet talán mégis a szemléletváltás segíthet. Ezalatt nem azt értem, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodunk, hanem hogy aktívan és tudatosan keressük a helyzet pozitívumait. Többek között, ez egy lehetőség arra, hogy jobban megismerd a szükségleteid, az egyéni preferenciáid (mit szeretsz és mit nem) és a számodra fontos dolgokat – mindezt külső befolyásoló tényezők nélkül. Ezeknek nem csak rövid távú hasznai vannak, hiszen később segíthetnek az értékrendszered stabilizálásában, a határok meghúzásában és az igényeid kifejezésében is. Íme néhány olyan pozitív aspektusa az egyedül élésnek, amiket gyakran alulértékelnek:

• Te tudod szabályozni azt, hogy mennyire meleg vagy épp hűvös a lakás.
• Senki sem zavar meg olvasás, sorozatozás vagy épp edzés közben.
• A bérleti díj és a heti bevásárlások megterhelhetik a pénztárcád, de az egy hatalmas önbizalom boost, amikor rájössz, hogy képes vagy önmagadról gondoskodni.

Legyen szó arról, hogy már egyedül élsz, vagy hogy épp most készülsz az önálló életre, lezárásként hoztam néhány kérdést, amit érdemes lehet átgondolnod: melyek azok a részei az egyedül élésnek, amik nem is olyan rosszak, mint először gondoltad volna? Milyen területeken érzed azt, hogy még fejlődésre szorulsz (pl. pénzügy, háztartás vezetés, izoláció)? Milyen lépésekre megtételére állsz készen annak érdekében, hogy az önállóságod és a mentális egészséged egyensúlyba kerüljön?