Gyerekkori barátságaink egyfajta első gyökerek, amelyek kapaszkodót adnak nekünk a világban. Biztonságot, közös nyelvet és otthonosságot biztosítanak, és sok esetben hasonló fontossággal bírnak, mint egy családi kapcsolódásunk. De mi történik akkor, amikor ezek a kapcsolatok felnőttkorra elveszítik a régi funkciójukat? Ebben a cikkben arról lesz szó, hogyan tudjuk feldolgozni a gyerekkori kötelékek átalakulását, és milyen lehetőségeink vannak: elengedni vagy új életet lehelni beléjük.

Mit jelent az, ha egy barátság funkcióját veszti?

A barátságok változása természetes folyamat – mégis fájdalmas, hiszen a múltunk egy részét is elengedjük vele. . Ez a változás azonban számos formát ölthet, pozitív és negatív irányban is. A funkció vesztés egy negatív út, hiszen lehet, hogy egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már nem beszélünk és/vagy találkozunk annyit, mint régen, eltűnnek a mélyebb beszélgetések, egymás segítése vagy akár a közös érdeklődés is. Emögött számos ok állhat, a leggyakoribb az eltérő életutak. A barátság sokszor arra épül, hogy hasonló környezetben vagyunk (iskola, szomszédság, közös hobbi). Ha ezek az alapok megszűnnek, könnyen előfordul, hogy már nincs többé meg a közös pont . Emellett fontos személyiségbeli különbségek is megjelenhetnek felnőttkorban, amelyek gyerekként nem voltak szembetűnőek , vagy épp más utat jártunk be, másképp fejlődtünk. Az eltérő gondolkodás, értékrend éscélok szétzilálhatnak egy gyermekkori kapcsolódást. A harmadik ok pedig az új kapcsolatok felé való fordulás. Az életterünk és élethelyzetünk megváltozik, a meglévő bartátsagok pedig gyakran háttérbe szorulnak és a helyükre újak kerülnek, akik a mostani énünkhöz és élethelyzetünkhöz jobban illeszkednek.

Mi történik, ha egy barátság elveszíti a funkcióját ?

Ez nem feltétlenül jelenti, hogy a kapcsolatnak teljesen vége és le kell zárnunk azt. Sok esetben átalakul egyfajta tiszteletteljes távolsággá, ritka, de kedves találkozásokká. Esetleg lehet benne találni új funkciót, feléleszteni a régi tüzet, s új alapokra helyezni a kapcsolatot. Máskor viszont valóban lezárul, és az elvesztett kapcsolatot el kell gyászolnunk. Ilyenkor fontos lehet feltenni magunknak a kérdést, vajon miért kapaszkodunk még ebbe a barátságba — talán a közös múlt és az emlékek miatt, vagy mert a jelenben is ad nekünk valami értékeset?

Hogyan lehet feldolgozni és elengedni egy kiüresedett gyerekkori barátságot?

Ha úgy ítéljük meg, hogy többé már nincsen értéke és funkciója a barátságnak és vagy mi , vagy pedig a másik fél az elengedést választja , akkor elindul bennünk egy klasszikus gyászfolyamat. Nem érdemes a kapcsolatot illetve a kapcsolathoz ésa másikhoz fűződő érzéseinket elbagatellizálni, hiszen egykor ezek fontosak voltak számunkra. Próbáljunk meg inkább hálásak lenni a közösen megélt élményekért és együtt töltött időért. . A kapcsolat végével ezek az emlékek nem tűnnek el, bármikor hozzájuk férhetünk, ha szükségünk van rá.

2 gyakorlati tipp az elengedéshez:
– Írj egy levelet a barátodnak, amiben elmondod, hogy mit adott neked ez a barátság gyerekként, miért vagy hálás, és mit érzel most, hogy eltávolodtatok. Nem kell elküldeni, elég, ha kiírod magadból.
– Gyűjts össze 2-3 kis tárgyat, fényképet, rajzot, ami emlékeztet a barátságra. Tedd el egy dobozba, és zárd le. Így tudatosan megőrzöd, de nincsen szem előtt, hogy mindig emlékeztessen az esetleges ürességre.

Hogyan lehet életben tartani egy barátságot, ami elvesztette funkcióját?

Ha mindketten úgy érzitek, hogy a jelenben is van értelme és értéke a barátságotoknak, akkor egy fontos lépés, hogy újraértékelitek a kapcsolat funkcióját. Egy őszinte beszélgetés segít abban, hogy kimondjuk a nehéz vagy kellemetlen érzéseinket és gondolatainkat, illetve lehetőséget teremt, hogy új alapokat és funkciót tudjunk közösen találni. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy közösen elgyászoljuk a régit és az ahhoz kapcsolódó elvárásokat (például, hogy minden héten találkozunk). Az új funkció hoz egy új ritmust is, vagyis lehet hogy csak évi 1-2 alkalommal találkozunk majd, de a kötelék és annak mélysége megmarad támaszt és biztonságot nyújtva. Az új ritmushoz pedig álljunk türelemmel és rugalmassággal, hiszen a kapcsolatok intenzitása időről-időre változhat, s egy új életszakaszban ismét felélénkülhet.

Keressetek új közös pontokat és szerezzetek közös élményeket, próbáljatok ki új dolgokat együtt, akár alkalomszerűen, akár egy új szokást kialakítva.

A gyerekkori barátságok különlegesek: ők őrzik bennünk az első titkokat, közös nevetéseket, félelmeket és álmokat. De ahogy mi változunk, úgy változik a kötelék is – néha megerősödik, máskor elhalványul. Nem kudarc, ha egy barátság már nem tölti be a régi szerepét, hanem az élet természetes ritmusa. Fontos azonban, hogy hálával gondoljunk arra, amit adott, és nyitott szívvel fogadjuk, ha új formában, új alapokon tér vissza. Az elengedés és az újjáélesztés nem ellentétei egymásnak — mindkettő az önmagunk és mások szeretete, tisztelete.