„Nincs ma motivációm semmihez” – szoktuk mondani egy-egy nehezebb napon. Ebből az egyszerű mondatból is látszik, hogy a motiváció valóban átszövi az életünket, az élettani és pszichológiai szükségleteink, illetve hatással van a teljesítményünkre, fejlődésünkre, hozzáértésünkre, függetlenségünkre.
Mi befolyásolhatja a motivációnkat?
Maga a motiváció szó a latin „movere”, azaz a „mozgatni” szóból származik, a hétköznapokban azonban mint életerő használjuk. Mindannyian rendelkezünk egy ránk jellemző általános motivációs állapottal, ami ciklikusan változik. . Vannak általános ingerek, melyek befolyásolhatják a motivációnkat, hozzáállásunkat és elszántságunkat, például események, élethelyzetek, de vannak specifikus tényezők is, melyek tartósan befolyásolják a motivációnk Ezek lehetnek például céljaink, értékrendünk, stresszkezelésünk, kontroll érzetünk, én-hatékonyságunk szintje és a társas támogatásunk mennyisége és minősége, illetve a mentális egészségünk, vagy épp mentális problémáink.
Motivációhiány, mint tünet
A motivációhiány többféle mentális betegségben is központi vagy kísérő tünetként jelenhet meg, ez azonban önmagában még nem elég a diagnózis felállításához de fontos információként szolgál a folyamatban.
Legjellemzőbb kórkép, ahol a motivációhiány központi tünet a major depresszió, mely során a kedvtelenség, dolgok elkezdésének és/vagy befejezésének képtelensége, illetve az energiahiány okozza a legnagyobb szenvedést. Emellé pedig gyakran társul alvási nehézség, étkezésbeli változás, koncentrációs nehézség és önvádaskodás, amik még tovább mélyíthetik a motiválatlan állapotot.
A szorongásos zavarok esetében a motivációhiány másodlagos tünetként jelenik meg, hiszen a túlzott aggodalom, félelem vagy kimerültség miatt elkerüljük az adott tevékenységet, csökken a mentális energiát, ami „leblokkolja” a cselekvésünket.
A kiégés (bornout) nem minden esetben számít klinikai hangulatzavarnak, azonban a motiválatlanság ebben az esetben is megjelenik fásultság, érdektelenség, érzelmi kimerültség és csökkent teljesítményigényként.
Skizofrénia és egyéb pszichotikus zavarok esetén a motivációhiány az ún. negatív tünetek egyik formája, csökken az érdeklődés, a célirányos cselekvés, , személyes higiénia elhanyagolódik , szocializálódás hanyatlik társas helyzetekben és érzelmi ürességben lép fel.
ADHD (figyelemhiányos-hiperaktivitás zavar) során gyakran előfordul motivációs zavar, hiszen a dopaminrendszer alulműködése miatt nehéz a hosszú távú célokra fókuszálni, illetve könnyen elterelődik a figyelem, amit csak az azonnali jutalom tud motiválni.
Neurodegeneratív betegségek (pl. Alzheimer-, Parkinson-kór) esetén csökken az érdeklődés, érzelmi reakciók tompulnak és a kezdeményezés hiánya jelenhet meg, mely vagy hangulatzavarhoz (pl. major depressziós) és/vagy a dopaminerg rendszer tartós és végleges károsodásához vezethető vissza.
Tartós szerhasználat (pl. alkohol, stimulánsok, kannabisz) fogyasztása után is megfigyelhető egyfajta motivációhiányos állapot, a dopaminerg rendszer kimerül és “motivációs leállás” okoz.
Mindemellett pedig számos olyan testi, szomatikus betegség is van, ahol a motiváció hiánya tünetként jelenik meg, ilyen lehet például a pajzsmirigy alulműködés, vagy a cukorbetegség.
A lustaság nem egyenlő a motiváció hiánnyal
Gyakran hallhatjuk, hogy a motiváció vagy épp annak hiánya csak kifogás, ez valójában lustaság… Pszichológiai szempontból azonban a lustaság, és a motivációhiány, mint tünet között sok eltérés van. A lustaság egyfajta tudatos döntés vagy épp a hajlandóság hiánya egy feladat elvégzésére, vagyis képesek lennénk cselekedni, csak nem akarunk. Ez az állapot általában átmeneti és helyzet függő, kiválthatja t a kényelmesség, az alacsony külső motiváció vagy az unatkozás.
A motivációhiány ezzel szemben egy tartósabb állapot, mely jelentős szenvedést okozhat nekünk, átmeneti érdektelenséggel, kimerültséggel vagy céltalanság érzéssel társulva. Ebben az esetben, ha akarunk is cselekedni, akkor is nehéz, mert nehezen vesszük rá magunkat. A motivációhiány kórossá pedig akkor válik, ha egy mentális betegség tüneteként jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy mély és tartós képtelenség jeleik meg bennünk a célirányos cselekvésre vonatkozóan, ez jelentős szenvedést okoz, s bűntudat, szomorúság, üresség, tehetetlenség, önvádlás és érzelmi tompaság kíséri. Ebben az esetben már a mindennapi funkciók (munka, önellátás, kapcsolatok) is súlyosan sérülnek, és segítség nélkül motivációhiány csak mélyülhet.
A motivációhiány és a lustaság közötti különbség felismerése azért fontos számunkra, mert segít megérteni, mikor van szó egyszerű átmeneti kedvetlenségről, és mikor utalhat egy mélyebb pszichés problémára, és elengedhetetlen a megfelelő támogatás és segítségnyújtás szempontjából, legyen szó saját magunkról, vagy másokról. Hiszen a kezeletlen tartós és mély motiválatlanság, örömtelenség, anhedónia állapota újabb betegségeket okozhat.Megjelenhetnek például testsúlyproblémák, megnő a magas vérnyomás és a cukorbetegség kockázata, mozgásszervi tünetek jelentkezhetnek, melyek idővel krónikussá válhatnak. Továbbá kórossá válhat az alkohol- és drogfogyasztás, mely szerekkel a kínzó tüneteinket igyekszünk oldani.
Irodalomjegyzék:
A depresszió tünetei és kezelése. (n.d.). https://semmelweis.hu/pszichoterapiasosztaly/kiket-gyogyitunk/a-depresszio-tunetei-es-kezelese/
Comer, R. J. (2005) A lélek betegségei, Osiris Kiadó, Budapest
Deci, E. L., & Ryan, R. M. (2000). The “What” and “Why” of Goal Pursuits: Human Needs and the Self-Determination of Behavior. Psychological Inquiry, 11(4), 227–268.
