Veled is előfordult már, hogy miközben a pároddal beszélgettél, úgy érezted, mintha csak egy gyerekkel beszélgetnél és fel kell venned a szülő szerepet? Vagy lehet pont az ellenkezőjét tapasztalod sokszor és azt érzed, hogy egy jó barátod vagy a párod úgy viselkedik veled, mintha valami felelőtlen gyerek lennél? Nos, ezek a játszmák egyáltalán nem egyediek, sőt, egy teljes pszichológiai elmélet épül rá. Ha érdekel, hogyan épülnek fel ezek a játszmák, tarts velem ebben a blogcikkben!

A kapcsolatok kuszaságában gyakran olyan ismétlődő mintákba esünk, amelyek nem szolgálnak minket jól. Ennek az az oka, hogy a játszma során rejtett tranzakciót, kommunikációt alkalmazunk – vagyis mondunk valamit, de valójában mást gondolunk. Mindez eredménytelen vitákhoz vezet, nem haladunk a megoldás felé és gyakran azt tapasztaljuk, hogy nem is a valódi problémáról beszéltünk. Ez egy önvédelmi reakciónak is tekinthető, hiszen a valóság kimondása és felvállalása, illetve az őszinteség önfeltárást és sebezhetőséget igényel.

Ezeket a mintákat Eric Berne pszichiáter “emberi játszmáknak” nevezte, amelyek tudattalan, manipulatív interakciók és gyakran előre kiszámítható, érzelmileg káros következményekkel járnak. Berne híres elméletének, a tranzakcióanalízis segítségével megérthetjük ezeket a játszmákat, tudatosabbá válhatunk viselkedésünkben és egészségesebb kapcsolatokat alakíthatunk ki. Merüljünk el közösen ezekben a dinamikákban!

A tranzakcióanalízis kicsomagolása

Eric Berne a tranzakcióanalízist az emberek közötti interakciók megértésére fejlesztette ki. Szerinte mindannyian három énállapotot “birtokolunk”: a gyermeket, a felnőttet és a szülőt. Mindegyik állapot más-más módon befolyásolja, hogy hogyan kommunikálunk és viszonyulunk másokhoz.

A belső gyermek az érzelmeinket és vágyainkat képviseli, gyakran visszhangozva gyerekkori tapasztalatainkat. A szülő egyaránt lehet kritikus és gondoskodó is – ez a szüleinktől internalizált, átvett folyamatokat tükrözi. Végül a felnőtt, vagyis a racionális énünk: ő az, aki képes az objektív gondolkodásra és a döntéshozatalra.

A kapcsolatokban a játszmák gyakran ezeknek az énállapotoknak az egyensúlytalanságából (vagyis ha például te gyermeki, a párod pedig szülői állapotban van, és egyikőtök sem “felnőtt”) vagy konfliktusából fakadnak. Annak felismerése, hogy pontosan melyik állapotból működünk, segíthet megszabadulni a káros mintáktól.

Gyakori játszmák és mintáik

Eric Berne több játszmát is azonosított, amelyek gyakoriak az emberi kapcsolatokban. Ezek gyakran előre kiszámítható mintákat követnek és roppant károsak az érzelmi jóllétre. Nézzük meg, mi a top három emberi játszma, amit a kapcsolatainkban vívunk.

Áldozat – megmentő dinamika

Ebben a mintában az egyik partner az áldozat szerepét veszi fel (vagyis állandóan segítséget és támogatást keres), míg a másik megmentőként lép fel (felelősnek érzi magát az áldozat problémáinak megoldásáért). Ez a játszma mindkét félben neheztelést szülhet a másik iránt: a “megmentő” túlterheltnek érezheti magát, míg az “áldozat” állandóan a másiktól függőnek és tehetetlennek érezheti magát. Ennek az ördögi körnek a megszakításához mindkettejüknek aktiválni kell az egészséges felnőtt részét. Az “áldozatnak” felelősséget kell vállalnia saját problémáiért és önállóan kell megoldásokat keresnie, míg a “megmentőnek” megfelelő határokat kell felállítania és el kell ismernie, hogy nem tud mindig mindent megoldani.

Üldöző – menekülő játszma

Itt az egyik partner folyamatosan közelít a másikhoz, közelségre és a megerősítésre vágyva, míg a másik kerüli az intimitást és távolságot szeretne. Ez a huza-vona dinamika nagymértékű feszültséget és bizonytalanságot teremt a kapcsolatban. Az “üldöző” állandó megerősítés iránti igénye a belső gyermeke elhagyástól való félelméből fakadhat, míg a “menekülő” eltávolodása az ő belső gyermeke elárasztástól és túlterheltségtől való félelmét tükrözheti. Ennek a játszmának a leküzdéséhez mindkét partnernek nyíltan kell kommunikálnia igényeiről és félelmeiről, majd ezek mentén érdemes egy mindkettejük számára kielégítő forgatókönyvet megalkotni. Ebben segíthet, ha az “üldöző” önnyugtató technikákat alkalmaz a szorongása csökkentésére, míg a “menekülő” gyakorolja a sebezhetőséget az intimitás elősegítése érdekében.

Hibázó – hibáztató felállás

A kapcsolati játszmák közé tartozó “Ennek is te vagy az oka!” problémakör nemcsak a romantikus, hanem a munkahelyi- és családi viszonyokban is toxikus lehet. Ez a játszma sok-sok mindennapi helyzetben is megjelenhet, például amikor a gyermek váratlanul belép a szobába és mi ijedtünkben elejtjük, ami a kezünkben van, majd őt hibáztatjuk. Előfordulhat például döntési helyzetekben is, amikor átengedjük az irányítást a másiknak, majd őt hibáztatjuk, ha a dolgok nem jól alakulnak (“Te akartad ezt is, nézd mi lett belőle!“). Berne szerint a játszmák célja elsősorban az önigazolás, ami ebben a dinámikában markánsan megjelenik. A minta feloldására megoldást jelenthet, ha kilépünk a helyzetből és magára hagyjuk a “hibáztatót”, illetve ha a határunkat meghúzva következetesen visszahárítjuk azokat a döntéseket, amelyekért végül mi lennénk hibáztatva.

Gyógyulás tudatosság és kommunikáció által

Az első lépés a gyógyulás felé a toxikus játszmák felismerése és megértése. Azáltal, hogy tudatosabbá válunk az általunk elkövetett mintákra, elkezdhetjük megváltoztatni viselkedésünket és kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat hozhatunk létre.

A kulcs az, hogy fejlesszük a bennünk rejlő egészséges felnőttet. Ez az énállapot lehetővé teszi számunkra, hogy tisztán és objektíven reagáljunk a helyzetekre. Hozzájárul ahhoz is, hogy egészséges határokat tudjunk felállítani, kifejezzük igényeinket és tiszteletben tartsuk partnerünk autonómiáját.

Mindehhez elengedhetetlen az egészséges kommunikáció! Az őszinte és asszertív beszélgetés az érzéseinkről, igényeinkről és határainkról elősegíti a kölcsönös tisztelet és megértés kiépülését. Ha nyíltan és időben kezeljük a felmerülő problémákat, akkor megelőzhetjük a toxikus minták kialakulását. Fontos kiemelni, hogy mindkét partnernek biztonságban kell éreznie magát ahhoz, hogy ítélkezéstől vagy elutasítástól való félelem nélkül fejezhesse ki önmagát.

Egészséges(ebb) kapcsolatok építése

Az egészséges kapcsolatok bizalomra, tiszteletre és folyamatos fejlődésre épülnek. Ha aktívan dolgozunk a játszmák felismerésén és megváltoztatásán, akkor mélyebb és mindkét fél számára kielégítőbb kapcsolatokat alakíthatunk ki.

A sebezhetőség az egészséges kapcsolatok egyik alapköve. Amikor megengedjük magunknak, hogy a legautentikusabb formánkban lássanak és halljanak minket, azzal a másik felet is erre bátorítjuk. Ez a nyitottság lebontja a játszmák által létrehozott akadályokat és valódi kapcsolatot épít. Ennek fenntartása viszont folyamatos erőfeszítést és önreflexiót igényel.

Összegzésképpen, az Eric Berne tranzakcióanalízisének megértése és alkalmazása hatékony eszköz lehet az önismeret és a kapcsolati fejlődés terén egyaránt. Ezeknek a mintáknak a felismerésével és a belső, egészséges felnőttünk ápolásával te is megszabadulhatsz a toxikus dinamikáktól és szeretetteljesebb kapcsolatokat építhetsz.