„A szeretet a legalapvetőbb szenvedély, ez az erő tartja össze az emberi fajt, a törzset, a családot, a társadalmat. (…) Szeretet nélkül az emberiség nem létezhet egy napig sem.”
/Eric Fromm/
Erich Fromm humanista filozófus és szociálpszichológus szerint a szeretet nem csak egy érzés, hanem egy aktív tevékenység. Azt mondja: szeretni elsősorban annyit jelent, mint adni, nem pedig kapni. A szeretet hiánya pedig az egyik legsújosabb betegség a világon, aminek komoly következményei lehetnek: mint a kapzsiság, hatalomvágy, agresszió, bűnözés, éhezés, bosszú, gyűlölet vagy irigység. Fromm szerint a szeretet elsajátítása egyfajta művészet, mint bármely mesterség.
De nemcsak a mások felé irányuló szeretetet kell tanulnunk, legalább ennyire fontos, hogy megtanuljuk, hogyan szeressük önmagunkat is.
Mit jelent az önszeretet?
Az önszeretet nem csupán egy hangulat vagy állapot, hanem egy belső kapcsolat önmagunkkal. Ennek a kapcsolatnak sok rétege van: hat rá a múltunk, a jelenlegi helyzetünk, az, amit mások mondanak rólunk, és amit mi mondunk saját magunknak. Ott vannak benne a gyerekkori élmények, a családi minták hatása, a jelenlegi kapcsolataink, a mindennapi stressz, és az is, hogy milyen elvárásokat sugall a világ felénk.
A társadalmi ideálok, kulturális elvárások és nemi szerepek is befolyásolják, hogyan gondolkodunk önmagunkról. Ahogyan az is, hogyan néz ránk a környezetünk – ezek a visszajelzések idővel belső hanggá válnak bennünk. Ezért fontos, hogy tudatosan is foglalkozzunk vele: hogyan érzünk magunk iránt?
Hogyan hat a toxikus környezet az önszeretetünkre?
Toxikus környezetben szeretni magunkat nemcsak nehéz, hanem gyakran szinte „tilosnak” is érződik. Egy bántó, folyamatosan kritikus, érzelmileg hideg vagy elhanyagoló közegben felnőni vagy élni megtanít arra, hogy ne magunk felé forduljunk, hanem inkább alkalmazkodjunk. Idővel ezeket a külső visszajelzéseket beépítjük, és el is hisszük. Így máris érezhető egy nem megfelelő környezet hatása az önmagunkkal kapcsolatos gondolatokban, érzésekben, hiedelmekben és vélekedésekben.
Ha sokszor halljuk, hogy:
- „Valami baj van veled.”
- „Nem vagy elég jó.”
- „Nem érdemled meg, hogy jó dolgok történjenek veled.”
…akkor idővel ezek saját gondolatokká válnak bennünk.
Ráadásul az agyunk képes alkalmazkodni még egy rossz környezethez is, mert legalább kiszámítható. Ez az alkalmazkodás sokszor úgy néz ki, hogy:
- Visszafogjuk magunkat, nehogy „kilógjunk”.
- Nem állunk ki magunkért, nehogy több baj legyen.
- Az önszeretet veszélyesnek tűnik, mert konfliktust szülhet.
Sokszor nem is direkt bántás éri az embert, hanem egyszerűen hiányzik a pozitív minta. Senki nem mutatta meg, hogyan lehet önmagunkat szeretni. Hogyan lehet elfogadni a hibáinkat. Hogyan lehet jóban lenni magunkkal. Ilyenkor gyakran ott motoszkál a kérdés: „Ki vagyok én, hogy szeressem magam, ha más sem teszi?”
Az önszeretet tanulható – akkor is, ha eddig nem volt meg
A legjobb hír: az önszeretet tanulható. Akkor is, ha eddig senki nem mutatta meg. Akkor is, ha nem kaptunk erre példát. Akkor is, ha most még teljesen idegennek érezzük.
Ez nem egy ugrásszerű változás. Nem egyik napról a másikra történik. De apró, szeretetteljes lépésekkel napról napra közelebb lehet kerülni hozzá.
Az önszeretet felé vezető út 7 lépése
- 🌱 Tudatosítsd, hogy nem veled van a baj!A bántó környezet nem objektív visszajelzés rólad. Inkább tükre annak, hogy valaki más hol tart érzelmileg. A szeretetlenség, amit kapsz, nem azt jelenti, hogy te szerethetetlen vagy.Akkor is értékes vagy, ha épp senki nem mutatja ki.
- 🧠 Teremts egészséges tükröt!Ha a külvilág torz tükröt mutat, ideje kialakítani a sajátot.Kérhetsz visszajelzést olyanoktól, akikben bízol, vagy akikről sejted, hogy jó dolgokat gondolnak rólad – még ha eddig nem mondták is ki. De naponta magadnak is adhatsz pozitív visszajelzést. Akár ilyen aprókat is: „Ma nem kértem bocsánatot azért, hogy jelen vagyok.” Vagy: „Elolvastam egy oldalt a könyvemből.”
- 🔍 Vizsgáld meg a visszajelzéseket!Amikor negatív véleményt kapsz, állj meg egy pillanatra és gondold végig:
- Ez építő kritika vagy csak bántás?
- Van benne valami, ami segít továbblépni?
- Ez az ember tud egyáltalán őszintén dicsérni is?
- Fontos nekem, amit ő gondol rólam?
- 🛡️ Húzd meg a határaidat!Lehet, hogy még nem tudsz vagy nem akarsz kilépni egy mérgező közegből. Ez teljesen rendben van. De a belső határaidat akkor is erősítheted.Ismételgetheted magadnak: „Ez az ő véleménye, nem a valóság.” vagy „Nem engedem, hogy az ő szavai legyenek a belső hangom.”
- 💌 Küldj szeretetet magadnak!Elsőre lehet, hogy furcsán hangzik. De próbáld ki: írj egy levelet magadnak. Címezd annak a részednek, akit most a leginkább bántanak.Bátorítsd, dicsérd, érezz vele együtt. Meg fogsz lepődni, milyen sokat jelenthet.
- ☀️ Keress pozitív hangokat!Amikor kész vagy rá, lecserélheted a környezeted. De addig is kereshetsz támogató embereket, közösségeket, podcastokat, könyveket, videókat. Olyan tartalmakat, amelyek segítenek egy másik hangot kialakítani benned.Vagy beszélhetsz egy támogató szakemberrel, aki segít újramondani a belső monológodat.
- 💪 Alakíts ki önszereteti mini-rutint!Nem kell nagy dolgokra gondolni. Csak olyan kis lépésekre, amik naponta emlékeztetnek arra, hogy fontos vagy.
- Reggel: „Ma is megérdemlem a tiszteletet, még ha nem is kapom meg.”
- Este: „Mire vagyok ma büszke?”
- Hetente: Tégy valamit csak magadért. Egy séta. Egy zene. Egy csöndes fél óra. Egy csésze tea. Amitől egy kicsit jól érzed magad.
Az önszeretet nem valami, ami csak úgy „megtörténik”. Ez egy szokás. Egy gyakorlás. Egy viszony önmagaddal. De a legjobb benne, hogy minden nap újra el lehet kezdeni.
Irodalomlista
- Dr. Máté Gábor (2019) A test lázadása, Open Books
- Eric Fromm (2020) A szeretet művészete, GABO Kiadó
- Susan Forward (2019) Mérgező szülők, Háttér Kiadó
- https://nane.hu/kiadvanyok/?_gl=1*16ukekn*_up*MQ..*_ga*MTc5NzEzOTY3Mi4xNzUxMTAyMzg2*_ga_LX23XP7C1M*czE3NTExMDIzODYkbzEkZzEkdDE3NTExMDI0MDQkajQyJGwwJGgw
