Önszeretet és önmagunk előtérbe helyezése kapcsán gyakran jöhet az az érzésünk, hogy biztosan önzők vagyunk és kizárólag magunkra figyelünk ezzel elvéve például családunktól vagy akár gyermekeinktől vagy szeretteinktől az időt.

Mi is az önzőség?

Az önzőség definícióját tekintve mindenképp érdemes említést tenni az énközpontúságról, az egocentrikus világnézetről és a mások szükségleteinek figyelmen kívül hagyásáról. Az önző ember tulajdonságai közé tartozik, hogy a világot csak saját nézőpontjából képes látni, s ennek a nézőpontnak saját maga van a középpontjában. Cselekedeteit úgy alakítja, hogy azok a saját szükségletek kielégítésére törekedjenek minél hamarabb, még abban az esetben is, ha ez mások kárát eredményezi. Mások érzéseit, szükségleteit általában figyelmen kívül hagyja vagy alárendeli saját érdekeinek. Emellett fontos a saját maga összehasonlítása másokkal, s az ehhez kapcsolódó önmaga felértékelése, mely segít a felsőbbrendűség érzés fenntartásában.

Az önzőség ellentettje az altruizmus

Az altruizmus, vagyis teljes önzetlenség jelensége túlmutat a kölcsönös segítésen, mely a társadalom fontos jelensége. Az altruista személy jellemzője az önfeláldozásba hajló segítés, mely sok esetben saját maga számára hátrányt okoz. Számos kutatás tárgyalja az altruizmus jelenségét és az okok között fellelhető a túlzott empátiára való hajlam, a szégyen érzés kerülése vagy az önjutalmazásra való törekvés.

Spektrumszemlélet

Az önzőség és az önzetlenség azonban nem fekete-fehér kategóriák, sokkal inkább képzelhetők el egy spektrum két végpontjára helyezve képviselve ezzel a viselkedés végleteit. Véglet tehát a teljes énközpontúság, de véglet ugyancsak a teljes önfeláldozás is, s egyik viselkedésforma sem adaptív a működésünket és fejlődésünket tekintve. Azonban ha spektrumról beszélünk, akkor a két végpont között sok középérték is fellelhető, mely sokkal inkább ideális és adaptív.

A spektrum közepe

Az önzőség spektrumának középső szegmensébe helyezhető el az egészséges önzőség jelensége is, melyben az egészséges jelző azt jelzi, hogy az étközpontúság helyett sokkal inkább önmagunk, határaink, érzéseink és gondolataink ismerete jelenik meg. Ehhez kapcsolódik, hogy tudjuk mikor mondjunk nemet, s mire van szükségünk, s képesek vagyunk ezek kielégítésére vagy  akár késleltetésére is. Az egészséges önzőség elengedhetetlen eleme továbbá a megfelelő mértékű önszeretet.

Az önszeretet ebben a kontextusban az önfeláldozás és az énközpontúság terheitől való szabadulást is jelenti. A prioritási sorrendben nem az első helyet foglaljuk el, s nem is minden esetben az utolsó helyre tesszük magunkat, inkább a helyzethez mérten ideális pozíciót határozunk meg magunknak, mely meghatározása közelebb visz saját magunkhoz és felszabadít végpontokat jellemző nehézségek alól.

Egészséges önzőség = nárcizmus?

Határaink meghúzásával és a prioritási sorrendben való megfelelő elhelyezkedésünkkel azonban negatív reakciókat is válthatunk ki környezetünkből, akiket eddig hozzászoktattunk önfeláldozásunkhoz és saját magunk igényeinek háttérbe szorításához. Igényeink előtérbe kerülésével és a nemet mondással kelthetjük másban az önzőség illúzióját, hiszen tőlünk ez egy egyelőre szokatlan és új viselkedésmód. Ebben a szituációban megkaphatjuk a nárcisztikus jelzőt, mely mostanában felkapott téma lett a pszichológiában és a köznyelvben is. Az egészséges önzőség azonban egyáltalán nem egyenlő a nárcizmussal, hiszen az egészséges önző személlyel szemben a nárcisztikus embertársait gyakran tárgynak és céljai eléréséhez szükséges eszköznek tekinti, másokkal szemben figyelmetlen, érdektelen és arrogáns, s figyelme kizárólag saját maga felé irányul. Emiatt fontos figyelnünk arra, hogy milyen esetekben és személyekkel szemben használjuk ezt a népszerű jelzőt, hiszen a nárcizmus egy mentális probléma, mely hosszú pszichoterápiás kezelésre szorul, az egészséges önzőség pedig a személyiségfejlődésünk egy fontos és elengedhetetlen alappillére.

Egészséges önzőség megjelenésének fontossága

Gyakorlati szempontból egészséges önzőségünk életünk minden területén előnyükre válhat, hiszen mind a családban, mint a munkahelyünkön, mind pedig a kapcsolatainkban megjelenhet önzőség vagy önzetlenség, mely megmérgezi az adott életterületet vagy kapcsolódást. Emiatt ezen területek mindegyikének vizsgálata lehet az első lépés annak érdekében, hogy elhelyezzük magunkat az önzőség spektrumán, megértsük miért kerültünk oda és értelmezzük viselkedésünket, majd közelebb kerüljünk a spektrum középértékeihez önszeretetünk gyakorlásával és határaink meghúzásával.

Hivatkozások:

• Gabbard, G. O. (2016). A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Budapest: Oriold és Társai Kiadó
• Gyuris, P., Meskó, N., Tisljár, R. (szerk.) (2014). Az evolúció árnyoldala. A lelki betegségek és az alternatív szexualitás darwini elemzése. Budapest: Akadémiai  Kiadó